Még magam sem tudom, miről fogok írni. Régebben írtam naplót, de az utóbbi másfél évben eléggé elhanyagoltam. Kár érte, mert úgy találtam, hogy nagyban segít rendszerezni a gondolataimat, így személyiségfejlődés szempontjából sem utolsó.
Nem hiszem, hogy a napló írását egy blog pótolhatja, vannak dolgok, amiket még névtelenségbe burkolózva sem szívesen ír le az ember. Arra mindenképpen jó, hogy nem túlságosan személyes jellegű gondolatokkal bomázhassa a szerző a netet.
A minap olvastam egy egy bejegyzést, ami nem volt túlságosan sokatmondó, mégis nagy vita alakult ki a hozzászólók között arról, hogy félre lehet-e rakni minimálbérből, ha mégis, akkor mennyit. Nem kívánok belemenni egy ilyen vitába, van, aki kevésből is tud félre tenni, és rengetegeg vannak, akik sokat keresnek és mégis sírnak, hogy nincs pénzük semmire. Engem személy szerint idegesítenek, és felháborít, hogy folyamatos nyavajgásukkal démonizálják a mindenkori kormányt, holott a saját nyűgjükről csak ők tehetnek. De talán a költésük valamelyest hozzájárul ahhoz, hogy ne menjen tönkre annyi szolgáltató... Nem tudom, nem értek hozzá.
Volt egy hozzászólás, ami viszont nagyon igaznak és nagyon szomorúnak hat a számomra. Azt állította a fórumozó, hogy az nem kerül pénzbe, hogy ne szarasd a kutyádat a járdára, hogy ne dobd el a szemetet, a csikket. És ténylet? Pénzbe kerül mindez? Nem.
Az utóbbi hóapokban kétszer is volt szerencsém Japánban járni. Nagyon kevés szemetes van az utcán.Szinte nincs is. De szemét sincs, azt elviszik haza vagy a munkahelyükre az emberek, ahelyett, hogy eldobnák. Ez nem pénz kérdése. Hazajöttem és a Ferenc körúton azt látom, hogy az asszonyság ahogy megkapta a blokkot, már hajítja is el. El sem kellett volna hoznia, de ha már elhozta, a legközelebbi szemetesbe is kidobhatta volna. Mert itthon azért nincs olyan kevés, mint máshol...
A cégünknél nincs filteres tea. Ez önmagában nem szomrú, van ahol víz sincs. Ellenben egy másik közép-európai telephelyen van. Kis utánajárás után kiderült, hogy Pesten is volt, csak mindig feltűnően gyorsan elfogyott; az emberek hazavitték. A kritikus mondhatja rá, hogy ez pénzkérdés, de nem az. Nem a minimálbéresek cége vagyunk.
A nyavajgás nem vezet sehova, nekem sem ez a célom, még ha ez nem is szűrődik le az első bejegyzésemből. Ellenben a kiutat kellene megtalálni ebből az erkölcsi fertőből. Egyelőre nem tudom hogyan. Talán ha minél többen példát mutatunk, sikerülhet. De az is lehet, hogy csak minket fognak hülyének nézni. De ettől még becsületesnek kell lenni, a becsületesség sosem lehet relatív.
